Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Haldoklásról és a halálról

2021.03.09

Bhante.....

Haldoklásról és halálról

Namo Tassa Bhagavato Arahato

Samma Sambuddhassa

TARTALOM

Mi a halál?.

A halál okai

A halál jelei

    A távoli halál jelei

Az elme halála

   A cselekedetek hatásai

   Az elménk halála

A halál szakaszai

  A finom elme halála

A köztes állapotok megértése

  A bardó lények jellemzői

Az újraszületés megértése

Álomhoz hasonló

  Hasonlóság

 

 

Mi élők vagyunk, ezért valamikor meg fogunk halni. Ez létünk legegyszerűbb, legnyilvánvalóbb igazsága, és mégis nagyon kevesen vannak közöttünk, akik valóban megértik ezt. Ez az írás inspirálja a buddhistákat, hogy betekintsenek a haldoklás és a halál folyamataiba. Segít bennünket, hogy tudatosan előhívjuk saját halálunkat oly módon, hogy az teljes mértékben gazdagítja és átalakítja életünket. Ezen témának uralma képessé tesz minket, a kegyes halálra, félelem nélküliségre, szellemi tisztaságra, a boldogság megélésére minden jövőbeni életünkben.

 

 

MI A HALÁL?

Szellemileg mindannyian tudjuk, hogy egy napon meghalunk. Azonban nem gondolunk a halálunkra. Talán azért, hogy ez a tudás (a halál) ne érje el a szívünket. Általában, úgy éljük az életünket, mintha örökre ebben a világban maradnánk. Ennek eredményeképpen ezen a világon sok dolog –mint anyagi javak, hírnév, népszerűség és az érzéki örömök- kiemelkedő jelentőségűvé vált. Ezért szinte minden időnket és energiánkat arra fordítjuk, hogy ezeket megszerezzük, és ennek során sok negatív cselekedetet követünk el. Ebben az életben az aggodalmaink annyira lekötnek minket, hogy az elménkben csak egy nagyon kevés hely marad a valódi lelkigyakorlatok számára. Amikor a halál ideje elérkezik, rájövünk, hogy egész életünkben nem foglalkoztunk a halálunkkal, és teljesen felkészületlenek vagyunk.

Mi a halál?  A halál; a testünk és a tudatunk közötti kapcsolat megszűnése. A legtöbb ember azt hiszi, hogy a halál akkor következik be, amikor a szív dobogása megáll. De ez nem azt jelenti, hogy a személy meghalt, mivel a finom elme még mindig a testben tartózkodik. Akkor következik be a halál, amikor a finom tudatfolyamatok utolsóként elhagyják a testet és átmennek a következő életbe. Testünk, egy vendégházhoz hasonló; elménk a vendég. Amikor meghalunk, az elménk elhagyja a testet és belép a következő újraszületésünk testébe, mint egy vendég, aki átmegy egyik panzióból egy másik panzióba.

Az elme nem egy fizikai valami, sem a fizikai folyamatok mellékterméke; hanem egy alaktalan folytonosság, amely el van választva a testtől. Amikor a test, a halálkor szétesik, az elme nem szűnik meg. Bár, az elménk felszínes öntudata megszűnik, a finom elme feloldódik egy mélyebb szintű tudatfolyamatban; a folytonosságnak és a finom elmének nincs kezdete és vége. Amikor az elme teljesen tiszta, átalakul egy Buddha mindentudó elméjévé.

A HALÁL OKAI

A halálnak három fő oka van; - vége a kammikusan meghatározott élettartamnak,

                                           - kimerülnek a felhalmozott érdemek,

                                           - elfogy az életerő.

A korábbi életekben betartott erkölcsi szabályok és más erényes cselekedetek –más életének megmentése stb.- betartásáért, végrehajtásáért most emberi születést kaptunk, átlagosan 70 éves élettartammal. Jóllehet, megteremtettük az ilyen terjedelmű (70 év) élethossz lehetőségét, azonban meghalhatunk ennél rövidebb idő alatt is vagy élhetünk ennél hosszabb ideig is. Ebben az életben elkövetett súlyosan negatív cselekedetek csökkentik az élettartamot; míg az erényes cselekedetek, mint tartózkodás az élőlények életének elvételétől; betegek ellátása; meghosszabbítják az élethosszat.

 Néhány ember érdemei hiánya miatt hal meg, annak ellenére, hogy élettartamuk még nem ért véget. Ők képtelenek megszerezni az élet fenntartásához szükséges dolgokat, például: élelmiszert vagy a szükséges gyógyszert. Ilyenkor a megmaradt életéveiket átviszik egy jövőbeni, emberi újraszületésükbe, amely valószínűleg rövid lesz, és a szerencsétlenség jellemzi majd.

  Más emberek, gazdag érdemeiknek köszönhetően megtalálják, az ideális körülményeket és ez által sikerül néhány évvel hosszabb életet élniük, mint a kammikusan meghatározott életartamuk.

  A halálozás harmadik fő oka: az életerő energiájának elfogyása. Az életerő energiája az életünket támogató szél. Ez egy belső szél, amely a szívünkben tartózkodik. Feladata a kapcsolat fenntartása az elme és a test között. Amikor az életerő ereje csökken, megszakad a kapcsolat az elme és a test között, és meghalunk. Betegségek, mentális történések, balesetek vagy negatív és egészségtelen életmód gyengítik az életerőt.

Ha az élettartamunk, érdemeink, és életerőnk mind teljesen kimerülnek, akkor minden bizony-nyal meg fogunk halni. Az élettartam fogytával érkező halál, a mécses olajához hasonló. Azonban van egy-két olyan ok, amelyek miatt lehetséges az élet megváltása, vagy másikra cserélése. Például, ha az élettartamunk és az életerőnk még sértetlen, de az érdemünk elfogyott; akkor mi több érdemet teremthetünk erényes cselekedetek végrehajtásával. Ha az életerőnk sérül (csökken) akkor, ha van még érdemünk és élettartamunk, ezek helyreállítják az egyensúlyt.

Az érdemek halmozása a legjobb módszer, hogy növeljük az életerőt támogató belső szél energiáját. Ehhez összegyűjtjük a belső szelet a szívünkben, aztán elképzeljük, hogy; feloldjuk és szétterítjük testünk belsejében, alsó és felső részében az életfenntartó szelet. Majd a belső szelet az elmébe és újra a szívünkbe koncentráljuk, és addig tartjuk ott, ameddig csak tudjuk.

  A becses életerő birtoklása a legfontosabb számunkra, ezért meg kell tartanunk, és növelnünk kell. Ha az életerő károsodik, vagy elpusztul, akkor már nem tudjuk pótolni. Ha elveszítünk, bármi más tulajdonunkat, az pótolható, de amikor az életerőnket veszítjük el, azt sem kölcsönből vagy sehogy máshogy nem tudjuk pótolni ebben az életben. Ezért, ha már értelmetlenül elpazaroltunk a vitalitásunkból, azt úgy kell tekintenünk, mint a legnagyobb veszteségünket. Ha az életünk rövid vagy elpazaroljuk, akkor nem tudjuk elvégezni a szellemi gyakorlatot.

A HALÁL JELEI

Ebben az akarat- és ok- alkotta tettekből termett káprázat alaknak a gyönge építményében nincsen öröklét; olyan, mint mécses a szélben, és egy sincs, amely elkerülné a halál hatalmát. Azt sem tudni, mikor támad a halál, a halálra szüntelen éberen, jóra törekedj.

  Készülni kell a távozásra. A halál jelei kétfélék lehetnek; a közeli halál jelei és a távoli halál jelei. De, ezen kívül vannak külső és belső titkos haláljelek és magányos haláljelek. A távoli halál jeleit hat hónappal - egy évvel a halál előtt tapasztalhatjuk, és három fajtájuk van; fizikai jelek; mentális jelek és az álmok jelei. Ezek nem szükségszerűen azt jelentik, hogy rövidesen meghalunk, de ha ezek folytatódnak, akkor jelenthetik azt, hogy a halál a küszöbön áll. Ha azt érezzük, hogy ezek a távoli halál jelei, ez figyelmeztet minket, hogy tegyük meg az előkészületeket, a jövőbeni életünkre. Tudni fogjuk, amikor itt az idő, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy tiszta Dhamma gyakorlatot folytattunk és megtanultunk egy adott módszert az élettartam meghosszabbítására, mint például az Amitayus és a Fehér Tara. Ha ez nem sikeres, akkor mindenképpen alkalmazzuk a Phowa gyakorlatot.

A TÁVOLI HALÁL JELEI

A halált jól meg kell vizsgálni. Első a külső vizsgálatok halmaza. Ezekkel a halál jelei az elemek révén vizsgálhatók. A négy elemből (földből, vízből, tűzből, szélből) összeállt halmazat pusztulásának testi jelei kezdetben így jelentkeznek; a halandó keveset eszik; érzékei eltompulnak; teste, beszéde és elméje zaklatott; nem tudja visszatartani vizeletét és székletét; folyamatosan csuklik; ha befogjuk a fülét, nem hallja a belső surrogó hangot, mert a belső fül blokkolja a fület; öneszmélése csapong, ingatag; álma háborgó; kedélye változékony; testszí-ne bizonytalanná válik; amikor bőrét megnyomjuk a körmünkkel és a vér lassan tér vissza; ha a kilélegzett levegő hideg; nyelvük zsugorodik, lapos és duzzadtnak érezik, és nem látja a hegyét; nem érez ízeket és szagokat; hallucinálás éjjel és nappal; amikor a reggeli napfényben fejének árnyéka körül nem látjuk az energia áramlását; nincs nyálképződés a szájban; az orr beesetté válik; fekete foltok jelennek meg a fogakon; a szemgolyók besüppednek a szem-üregbe. Mindezek annak a jelei, hogy az életidőben akadály támadt.

Különösen biztos testi haláljelek; ha a végtagok körme vértelen és fényét veszti, akkor kilenc hónap múlva jön a halál. Ha a szemet hályog fedi, öt hónap múlva jön a halál. Ha a tarkón a haj felfelé fordul, három hónap múlva jön a halál. Ha a vizelet, széklet és a takony egyszerre jelenik meg, az a halál biztos jele.

Ha a vizelet két ágban csordulna; ha az izmok húsos részei, ernyedten csüngenek; ha a bélsár, vizelet és ondócsepp egyszerre jelenik meg; ha a test olyan szagtól szaglana, amelytől korábban nem; ha a halandó korábban nem tapasztalt módon viselkedne; ha arcának pirossága múlna; arcszíne halványsárga lenne; hangszíne hanyatlana; látása gyengülne; ha orrcimpáját finom veríték lepi; ha szeme a formák alakját nem világítja meg, inkább fonákul látja; ha nem hall hangot vagy félre hallja; ha a szemöldök-köze tágul; ha feje búbjának párája megszakad. Ezek mind a halál testi jelei.

  A távoli jeleket akkor is tapasztalhatjuk, ha nem szenvedünk semmilyen különleges betegségben. Egyik jel, amikor a két szemgolyót az ujjunkkal megnyomjuk, fénykört-köröket kell  látni. Ha ez a bal szemben alul nem látszana, akkor; hat hónap múlva jön a halál. Amennyiben felül nem látszana, akkor; három hónap múlva jön a halál. Ha az orr felöl, nem látszana, akkor; egy hónap múlva jön a halál. Ha a fül felöl, nem látszana, akkor két hónap múlva jön a halál. Amikor, a jobb szemben alul, nem lát fénykört vagy fényköröket, akkor; tíz nap múlva jön a halál. Ha felül nem látná, akkor; három hónap múlva jön a halál. Ha az orr felöl, nem látná, akkor; két nap múlva meghal, még akkor is, ha nem beteg.

  A távoli halál mentális jelei a következők; a megszokott vérmérséklet megváltozik, ha korábban kedves és szelíd volt, agresszívvá válik. Amikor korábban agresszív, rosszkedvű volt, minden ok nélkül kedvessé válnak. Kezdenek kedvelni bizonyos embereket, helyeket, tárgyakat, melyeket eddig nem kedveltek. Ok nélkül szomorúnak érzik magukat, bölcsességük, és az intelligenciájuk csökken.

A távoli halál titkos belső jelei a szélből és az álomból értelmezhetők. A szélből történő értelmezéshez gyakorolni kell a „Fényhozó Hét Törvényét”. Az álombéli haláljelek értelmezése érdekes feladat. Az esti és az éjféli álom bizonytalan, ha azonban a hajnal és a felserkenés között újra meg újra, ugyanazt az álmot tisztán látjuk, akkor az beteljesedik. Keleti emberek számára a halál jelei az álomban; tigrisen, rókán, szamáron, holttesten lovagolni. Tisztátalan táplálékot enni; fekete ruhát viselni; ha kalitka vagy háló vesz körül; tagjaidat vasláncok béklyozzák meg; ha fekete nőalakon töltöd ki vágyaidat; ha meztelen vagy és hajad szakállad borotvált volna; délre utazol, átszelve egy sivatagot; ha mindig elhalt ismerősökkel társalog-nál; ha vízbe ugranál, és sárba süllyednél; ha visszakerülnél az anyaméhbe stb. Ezek az álmok a halál jelei, és ha szüntelenül ilyen álmaid vannak, egy éven belül meghalsz.

Amikor a külső és belső haláljelek előtűnnek, akkor az ismételt halál-megváltó szertartással megfordíthatók. De, amikor a külső és belső halál jelek nem fordulnak vissza, akkor a titkos halál jeleket a következőképpen kell érteni; „Készítsd elmédet előbb a legnemesebb megvilágosodásra, és folyamatosan fohászkodj menedékért.”

AZ ELMÉNK HALÁLA

Az elmének két fajtája van; durva elme és finom elme. A durva elme a halálkor lehet; erényes, nem erényes vagy semleges. Az átlagos lények finom elméje a halálkor csak semleges lehet. Amikor haldoklunk; és a durva elménk utolsó emléke erkölcsös, akkor az jó lehetőséget teremt, az erényes mentális cselekedetek érlelésének, amelyek emberi vagy isteni újraszületéshez vezetnek. Az erényes elme a halálkor a vízhez hasonló –ez tartja fent továbbra is, az erkölcs lehetőségeit a tudatmezőnkben, egy elültetett maghoz hasonlóan. Ha kétféle vetőmag, árpamag és búzamag van elvetve a földbe, de csak a búzamag kap állandóan vizet, akkor biztos, hogy az érik be elsőnek. Ehhez hasonlóan, amíg nyugalomban tartjuk elménken belül az erkölcsös és nem erkölcsös képességeket, akkor az erkölcsös elménk biztosítani fogja, hogy a halál időpontjában az erkölcsös lehetőségeink érjenek be. Ez akkor is érvényesül, ha erkölcstelen életet éltünk és sok erkölcstelen cselekedetet követtünk el. Viszont, ezáltal sem tudjuk elkerülni, az elkövetet erkölcstelen cselekedeteink következményeit. Ha emberi újraszületésünk lesz, az nagy szenvedéssel sújtott vagy rövid élettartamú lesz. Ha nem tisztulunk meg a negatív kammától, akkor ezen tetteink beérésekor, ezek következményeként, az alsó birodalomban születünk újra.

A CSELEKEDETEK HATÁSAI

Néha azok az emberek, akik nem érdeklődnek a szellemi gyakorlatok iránt, erkölcstelen életet élnek; ennek ellenére jobb körülmények között élnek, mint azok az emberek, akik gyakorolják a Dhammát. Ez a megfigyelés sokszor elbátortalanít minket, kedvünket szegi és feltesszük magunknak a kérdést; „Mi értelme a Dhamma gyakorlásának? Más emberek meg sem pró-bálnak erényes életet élni, de ennek ellenére mégis jó dolgok történnek vele; én pedig szorgalmasan gyakorolok, erényesen élek, mégis csak nehézségekbe és szenvedésben van részem.” Ha elkezdünk ehhez hasonlóan gondolkodni, akkor csak a jelen helyzetet nézzük, és nem értjük meg teljesen cselekedeteinket és azok következményeinek sorozatát. Ha mi jelen-időben nehézségeket tapasztalunk, azok a múltban elkövetett cselekedeteinknek a következményei. Ezek nem a jelenlegi szellemi gyakorlásunk következményei, mert a jelenlegi gyakorlás következménye a jövőbeni boldogság. Hasonlóan, azoknak az embereknek a jó szerencséje, akik nem végeznek szellemi gyakorlatot, a múltban gyökeredzik, ők akkor hozták létre érdemeiket, és az nem a jelenlegi életükből adódik. Bármilyen, káros, ártalmas tettet követünk el ebben az életünkben, az nehézséget okoz majd a jövőben.

A HALÁL SZAKASZAI

Amikor megtapasztaljuk a távoli halál jeleit, azokat a közeli halál jelei fogják követni. Először a testből, a föld-elem oldódik fel. Ennek külső jele; hogy a test vékonnyá válik. Belső jele; káprázat-szerű megjelenések az elmében.

  Ezt követően a víz-elem oldódik fel. Külső jele; a nyelv és a száj nagyon kiszárad, és a test vizelet, vér vagy sperma stb. formájában folyadékot veszít. Belső jele; füst-szerű megjelenés az elmében.

  Ezután a tűz-elem oldódik fel. Külső jele; a test hőmérsékletének csökkenése, és a köldök körüli terület, -ami a testhőmérséklet központja- hideggé válik. Belső jele; szikrázó szentjánosbogár-szerűségek megjelenése.

  Ezután feloldódik a szél-elem. Külső jele; a csökkenő mozgás miatt, csökken a testben áramló szél ereje, és ez a durva elme generálódását okozza. Belső jele; egy gyertyaláng-szerűség megjelenése.

A durva elme halálakor, az elme érzékeli a külső megjelenéseket.

A FINOM ELME HALÁLA

A finom elme halálának első jele, az elme fehér, külső megjelenése érzékelhető lesz. Amikor ez a megjelenés befejeződik, a finom elme vörösen érzékelhető. Ezután az elme egyre finomabb lesz, és átalakul egy feketéhez közeli színbe, majd csak feketébe jelenik meg. Ebben a szakaszban a haldokló személynek nincs emlékezete, nem emlékezik. Mivel nincs mozgás, nincs szívverés, és nincsenek működő energia csatornák, néhányan azt gondolják, hogy ezzel fejeződik be a haldoklás folyamata. De valójában a tudat még nem hagyta el a testet. Az elme feketéhez-közeli átalakulásában, a legfinomabb elme érzékeli a halál tiszta fényét, amely egy világos fény megjelenése. Olyan, mint a hajnali fény. Ez a jele annak, hogy a legfinomabb elme, mint egy elpusztíthatatlan csepp, megjelent a szívben. Amint az elme megszűnik a csepp megnyílik. Az elpusztíthatatlan csepp megnyílásakor a fehér és piros részei elkülönül-nek egymástól, felszabadulnak a tudatfolyamatok. A fehér csepp a központi csatornán keresztül alászáll, és a nemi szerv csúcsán bukkan fel; a piros csepp a központi csatornán keresztül felemelkedik, és az orrlyukon keresztül bukkan a felszínre. Amikor ez történik, annak a jele, hogy a tudat elhagyta a testet, és a haldoklás folyamata véget ért.

A KÖZTES ÁLLAPOTOK MEGÉRTÉSE

Köztes állapot vagy Bardó. Azért nevezik így, mert ez egy állapot a halál és az újraszületés között. Azokat a lényeket, akik ebben az állapotban bolyonganak, mint bardó lényeket ismerik.

   A legegyszerűbb módja, hogy meggyőződjünk a bardó létezéséről, ha megfigyeljük az álmodás állapotát, amely hasonlít a bardóhoz. Mindkettő, az álomtest és a bardótest is függ a szél finom mozgásától. Egyiknél sincs hús, vér és belső szervek, de mindkét test teljes érzékelő erővel rendelkezik. Az álomtest, az álom tiszta fényéből fejlődik; a bardótest a halál tiszta fényéből fejlődik. Az álomtestet csak álmodóként ismerjük. A bardó alatt látható lények nem átlagos bardó lények, mert nem rendelkeznek tisztánlátással. Az álomtest mozog, helyzete gyorsan változik, és közben, mint múló álmok, feltűnnek a múltbeli ismerős cseleke-deteink. Ehhez hasonlóan, könnyen és gyorsan változik a bardó test helyzete is, és az ismerős cselekedetek rövid életűen tűnnek fel, a rövid életű bardóban.

   Amikor álomba zuhanunk, nagy széltömeg gyűlik a szívünkbe és a halál belső jeleihez hasonlókat tapasztalunk meg, délibábhoz hasonló tiszta fény jelenik meg. A jógik és néhány meditáló, aki fejlett satival (éberséggel) rendelkezik ismerik ezeket a jeleket, mivel ők is alszanak. De a legtöbb ember nem érzékeli érthetően ezeket a jeleket, mert alvás alatt hiányzik az éberségük (sati). A tiszta fény után nem ébredünk fel azonnal az alvásból, hanem belépünk az álmodás állapotába és álomtestet fejlesztünk. Ahhoz hasonló módon, mint amikor meghalunk; nagy szél gyűlik össze a szívünkbe és érezzük a halál jeleit. Halálunkkor, a tiszta fény nem azonnal éled az új életbe, akkor lépünk be a bardóba, és az álomhoz-hasonló bardótestet fejlesztünk.

 

A BARDÓ LÉNYEK JELLEMZŐI

A Bardó lényeknek öt jellemzője van;

(1) Felveszik a következő újraszületés alakját. Például, ha egy ember kutyaként fog újraszületni, akkor a bardótest felveszi a kutya alakját; és ha egy kutya emberként fog újraszületni, akkor a bardótest emberi alakot vesz fel.

(2) Azonnal kialakulnak a végtagok, érzékszervek, és így tovább.

(3) Csodálatos képességekkel rendelkeznek- a szilárd testük, nem akadályozza őket semmiben. Így például keresztülmennek a falakon és a hegyeken, és látnoki képességek birtokában vannak.

(4) Látásukat nem gátolja fizikai létük, -látják a fizikai tárgyakat, mint például a házakat, és emellett nagy távolságokba látnak el.

(5) Csak a bardó lények érzékelnek más bardó lényeket, -kivéve néhány embert, akik korlátozott látnoki képességekkel rendelkeznek.

Közvetlenül a halálunk után felvesszük a bardó lények alakját, az öt jellegzetességgel együtt.

AZ ÚJRASZÜLETÉS MEGÉRTÉSE

Az „újraszületés” ebben az összefüggésben, ellenőrizhetetlen újraszületést jelent olyat, amelynek szenvedés a jellemzője. Az emberi lények megtapasztalják az emberi szenvedést, mert ők emberi lénynek születtek újra; az álatok megtapasztalják az állati szenvedést, mivel ők állatként születtek újra. A szamszarikus újraszületés az alapja minden szenvedésnek, amely a hat létbirodalomban tapasztalható.

  Újraszületésünk fő meghatározója, a cselekedeteink által összegyűjtött kammánk. Az újraszületés (az újraszületés körüményeinek) másodlagos vagy együttműködő okainak (feltételeinek) két típusa van; közeli és távoli. A távoli feltétel a szüleink kammájának hatása a gyermekükre. Például, közeli feltétel szüleink szexuális érintkezése, hogy a sperma és a pete-sejt összekapcsolódjon az anyaméhben. Mindezek az okok és feltételek kellenek az újraszületéshez.

  Ha a bardó lény emberi alakban fog újraszületni, akkor egyre közelebb és közelebb köröz az újraszületés helye körül, ahogyan egy légy kering a hús körül. Közelebb jön az új szülők házához, bemegy a szobába, az ágyba. Amikor a bardó lény látja az új szülők közösülését, erős vágyat érez az összekapcsolódáshoz Ha ő nő lesz, megpróbálja magába foglalni az apát; ha férfi lesz, megpróbálja magába foglalni az anyát; de a vágya kielégíthetetlen, és így haraggal hal meg. Mivel meghal, a bardó lény gyorsan tudatára ébred a halál jeleinek, és amikor a halál tiszta fénye megszűnik, a tudat belép a spermába, és az anya méhében egyesül az anya petesejtjével. Egy pillanattal a fogamzás után, megjelenik a feketének látszó új emberi lény lelke, azután fordított sorrendben visszatérnek a haldoklás jelei, a tudat egyre nagyobb és nagyobb lesz. Kezdetben az anya méhében fejlődő test folyékony, mint egy vörös színű joghurt. Majd fokozatosan megkeményedik és néhány hét múlva, halhoz hasonlít. Újabb néhány hét elteltével teknőshöz, majd oroszlánhoz hasonlít. Végül, a teste egy emberi lényre hasonlít, és kilenc hónap és tíz nap múlva megszületik a baba.

ÁLOMHOZ HASONLATOS

 Buddha azt mondta, hogy minden cselekedetünk bevésődik a finom elmébe, és végül minden bevésődés érik, növekedik és minden cselekedetünknek következménye lesz. Tudatunk olyan, mint egy mező, és minden cselekedetünkkel vetőmagot vetünk el ezen a területen. Erkölcsös, erényes vagy pozitív cselekedetek a jövőbeni boldogság magjait vetik el. A nem erényes, erkölcstelen vagy negatív cselekedetek, a jövőbeni szenvedés magjait vetik el. Az elvetett magok a múltban nyugszanak, egészen addig, amíg a szükséges érési feltételekkel találkoznak.

 

  A magok érése azért is fontos, mert halálunkkor meghatározzák az újraszületésünk fajtáját. Hogy melyik vetőmag érik meg a halálkor, az attól a lelkiállapottól függ, amilyenben meghalunk. Ha békés elével halunk meg, az elősegíti az erényes vetőmagok érését, és szerencsés újraszületésben lesz részünk. De, ha mondjuk a halálunkkor zavart az elménk, a harag állapotában van, az a nem-erényes vetőmagok érését segíti elő, és szerencsétlen újraszületést tapasztalunk meg. Ez utóbbi, ahhoz hasonló, amikor elalvás előtt izgatott állapotban vagyunk és ebből rémálmaink erednek.

HASONLÓSÁG

A halál hasonlósága nem véletlen az alváshoz és az álom folyamatához. Az álom és ébrenlét nagyon hasonlít a halál folyamatához, a köztes állapothoz és az újraszületéshez. Amikor elalszunk, a belső szelek energiája támogatja a durva elme erősödését és befelé történő feloldódását. Ennek eredményeként a tudatunk fokozatosan nagyobb és árnyaltabb lesz, amíg a nagyon finom elme tiszta fénye átváltozik álommá.

   Amint az álom tiszta fénye megnyilvánul, megtapasztaljuk a mély alvást; olyan emberekhez hasonlóan, akik meghalnak. Amikor véget ér, tudatunk egyre nagyobbá és súlyosabbá válik, és átmegyünk az álom állapotának különböző szintjein. Végül, a memória normális működése és a szellemi ellenőrzés visszatér és felébredünk. Amikor ez megtörténik, az álomvilágunk eltűnik, és a hétköznapi világban ébredünk fel.

  Nagyon hasonló folyamat történik a halálunkkor. Amikor meghalunk, a belső szél energiánk feloldódik és elménk egyre árnyaltabbá válik, amíg az elme nagyon tiszta fénye a halálban mutatkozik meg. Az a tapasztalat, hogy a halál tiszta fényét már nem tapasztaljuk többet a köztes állapotban vagy a tibeti bardóban, amely egy álomszerű állapot a halál és az újraszületés között. Néhány hét múlva a köztes állapot véget ér és mi újraszületünk. Csakúgy, mint amikor ébren vagyunk, az álomvilág eltűnik, és ébrenléti állapotban érzékeljük a világot. Újra-születésünkkel a köztes állapot megszűnik, és a világ megjelenik a következő életünkben.

  Az egyetlen jelentős különbség az álom, álmodás folyamata, a halál, a köztes állapot és az újraszületés között; hogy miután az alvás tiszta fénye megszűnik, a kapcsolat az elménk és a jelenlegi testünk között érintetlen marad.